A teljes fordulatszámra kapcsolt Kulturkampf margójára

2018. 08. 27., h - 13:57 Írta: Szabó Szabolcs

Csepel és Soroksár képviselője a nyár folyamán több megszólalásával is igyekezett megvilágítani a választóknak, hogy miről is szól az utóbbi hónapokban fellángolt Kulturkampf. Az alábbiakban ezekből az értelmező írásokból válogatunk.

A választások után igen éles hangnemben lángolt fel a Kulturkampf. A Fideszen és részben a Fidesz holdudvarában található személyek között is igen élesen megfogalmazott állítások jelentek meg, illetve körvonalazódik egy vita is a jobboldalon belül. A legfontosabb szereplők ebben a Magyar Idők (Szakács Árpád, Orbán János Dénes), a Kommentár c. folyóiratot is bekebelező Békés Márton, valamint L. Simon László. A nyár folyamán dr. Szabón Szabolcs, Csepel és Soroksár képviselője többször is próbálta értelmezni a nagyközönségnek, hogy miről is folyik ez az egész. A képviselő bejegyzései közül válogattunk, amiket szerkesztett formában közlünk.

A nagyközönség számára az első markáns jelzés az volt, amikor Békés Márton nekiesett Esterházy Péternek. Ezek után ezt írta Szabó Szabolcs: „Egy ideje kutatom, hogy mi a baja a jobboldali megmondóembereknek Esterházyval. Kutatásom eredménye, hogy Esterházy rendíthetetlenül és kőkeményen konzervatív volt, aki nem viselte el sem Csoóri, sem a mostani megmondóemberek hülyeségeit. Mert konzervatívként merte kritizálni a magukat konzervatívnak hazudókat. Mert le merte írni ezt a jellemzést a Fideszről: “Nem beszélünk meg semmit senkivel, önmagunkkal sem, tesszük, mert tehetjük, meg vagyunk választva kétharmaddal, akinek nem tetszik, nyalja ki a seggünk”. És valószínűleg azért is vörös posztó Esterházy a jobberek szemében, mert az emberek olvassák. Aki szokott még olvasni ebben az országban, az olvasott már Esterházyt, és ezek után odafigyelt arra is, amit közéleti szereplőként mondott. Márpedig marha kellemetlen lehet, hogy valódi konzervatívként elküldte ezeket melegebb éghajlatra. Szóval most igyekeznek szarozni Esterházyt, hogy a Fideszes szimpatizánsok nehogy olvassák (persze csak azok, akik szoktak még olvasni). Még a végén megfertőzi őket. Olvassanak helyette inkább.... Na de mi a fenét olvassanak? Hát ezt még nem tudják megmondani. Most egyelőre elegendőnek látják, ha beleállítják a kést a hátába, végülis visszaszólni úgy sem tud. Aztán akinek nem tetszik, kinyalhatja a seggüket. (A bejegyzéshez tartozó Esterházy szövet az alábbi linken érhető el: http://hvg.hu/itthon/20160714_Esterhazy_Peter_A_vereseg)

A képviselő felhívta a figyelmet arra is egy későbbi bejegyzésében, hogy itt nem hirtelen ötlettől vezérelt fellángolásról van szó. Békés Márton már a választások előtt leírta, hogy miként képzeli el ezt a Kulturkampfot. Pontokba szedve leírta, hogy szerinte mit kell tenni. „Az utóbbi hónapokban szabályos Kulturkampf bontakozott ki. Engem ez nem lepett meg. Békés Márton nyilatkozatai sem voltak véletlenek. Békés Márton pár hónapja pontokba szedve írta le, hogy mit és hogyan kell csinálniuk, és most ezt hajtják végre. Most tartanak az 1. pontnál, vagyis a saját kánon megalkotásánál (erről írtam a minap Esterházy kapcsán). Tehát szó nincs kapkodásról, vagy fejetlen vagdalkozásról. Itt nem kispályás futóbolondok rohangálnak már a Fideszes kultúrharcosok csapatában (mint korábban Kerényi Imre). Itt már profik dolgoznak. Keményen, odabaszósan, kegyetlenül.” (A Tihanyi tézisek az alábbi linken olvashatók: http://latoszogblog.hu/blog/tihanyi_tezisek)

Persze Békés Márton csak egy szereplője ennek a harcnak. Békés augusztus folyamán egyébként az általa frissen átvett Kommentár c. folyóirat szerkesztőjeként össze is állított egy olyan lapszámot, melyben részletesen le is írja, hogy ő miként gondolja kialakítani a jobboldali dominanciát a kulturális közéletben. Illetve ahogy Békés meghatározza: miként kell korszakot építeni a rendszerből. Persze még megy a bruszt a szereplők között, így L. Simon László például a kotnyeleseket távol akarja tartani a döntéshozataltól, míg Orbán János Dénes  gyakorlatilag direkt befolyást követel magának. Orbán János Dénes szerepéről ezt írta dr. Szabó Szabolcs: „A fellángolt Kulturkampfban eddig kevesebb figyelmet kapott Orbán János Dénes sorozata, de érdemes egy kicsit abba is beleolvasni. Tudni kell, hogy Orbán János Dénes szintén nem kispályás versenyző. Jó hírű, elismert, erdélyi származású - ennek a jobber kultúrvilágban van jelentősége - költő és író. A Fideszben is kiemelten kezelik, csak 2017-ben 2,2 milliárd forint támogatást kapott az általa vezetett Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kht. Mellesleg pedig a Magyar Idők kultúra rovatának a vezetője.
Sorozatában Orbán János Dénes is elővezeti persze a szokásos hőzöngést (a jobboldali művészek elnyomásáról, a kultúrában megfigyelhető liberális diktatúráról, miazmás), ami azért picit disszonáns annak függvényében, hogy az általa irányított szervezet milliárdokat kap a magyar kormánytól, de hát ezen most ne akadjunk fenn (Ad notam, tudja valaki, hogy mennyi pénzt kap ma a kormánytól egy írószervezet? Nézzenek utána, nem 2,2 milliárdot éves szinten).
A legérdekesebb Orbán János Dénes sorozatában szerintem az első opusz (Takarítás Augiász istállójában, Magyar Idők, 2018. július 13.). Ebben fejti ki azon nézetét, hogy vannak a könyvpiacon értékes és értéktelen könyvek, és hát sajnos mindegyikre 5 százalékos kedvezményes ÁFA-t állapított meg az állam. Jó lenne tehát magasabb ÁFA-val büntetni a „szennyet”. Elve hülyeség az egész persze, mert a lényeg az, hogy az emberek olvassanak, ma már ugyanis ezzel is egyre nagyobb gond van. Persze ő maga is leírja, hogy nem olyan egyszerű feladat megkülönböztetni, hogy melyik könyv értékes, és melyik nem. A veszélyes ebben a fantasztikus ötletben az, hogy a könyvpiacot sújtó több nagy sokk után (a legnagyobb talán az Alexandrához köthető botránysorozat volt) küszöbön áll a könyvpiac újra szabályozása. Márpedig ha a fiúk ilyen remek ötleteket kapnak, akkor ezt simán képesek törvénybe foglalni. Láttunk mi már ennél őrültebb elképzelést is törvény formájában megvalósulni. Ha egy komplett egyetemet ki lehetett csinálni egy törvénnyel, akkor ahhoz képest a könyvpiac megregulázása kismiska. Mert ugye a fejükben maximum az ragad meg, hogy ez mennyire jó dolog lenne már. És akkor egy kalap alatt megvalósulhatna Békés Márton nagy elképzelése is, aki értekezett már a plázákban található könyvesboltok felgyújtásáról (képletesen persze, ő egyszerűen kitiltaná őket a fogyasztás templomaiból). Miért lenne ez érdekes ez az egész? Hát azért, mert akkor azokat a kiadókat lehetne sarokba szorítani, vagy egyszerűen csődbe vinni, akik az általuk vélt liberális diktatúra könyveit adják ki. A helyüket meg átvehetnék a rendes jobboldali irodalmat kiadó könyveket kiadó, értékes könyveket kiadó, nemzeti érzelmű kiadók. És akkor majd az lesz a kánon, amit ezek a kiadók kiadnak, a többiek meg kinyalhatják a seggüket! Hitelen felderengett szemem előtt a Mészáros Lőrinc közelében felbukkanó 2Rule Könyvkiadó rémképe. Vajon miért?”
(Orbán János Dénes írása az alábbi linken érhető el: https://magyaridok.hu/…/takaritas-augiasz-istallojaban-328…/).

Az utóbbi hetek eseményei alapján elég egyértelműnek tűnik, hogy egy kérdés már eldőlt: minden bizonnyal a könyvpiacon lesz az első beavatkozás a kormány részéről. A cél, hogy legyenek „jobboldali” könyvesboltok, meg jobboldali kiadók. Ennek előjeleként már egy érdekes Konferenciára is felhívta a figyelmünket a képviselő:

Tisztelettel meghívjuk Önt az Örökség Kultúrpolitikai Intézet által szervezett Állammal vagy állam nélkül? című kerekasztal-beszélgetésre, amely a könyvkiadásról és könyvkereskedelemről fog szólni. A rendezvény a Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz, 2018. szeptember 4-én kedden, 15 órától. A beszélgetés résztvevői: Gyurgyák János igazgató-főszerkesztő, Osiris Kiadó Kolosi Tamás elnök, Líra Könyv Zrt. L. Simon László kultúrpolitikus, országgyűlési képviselő A beszélgetést Zsuppán András újságíró moderálja. A helyszín korlátozott befogadóképességére való tekintettel rendezvényünk regisztrációköteles. Részvételi szándékát kérem, 2018. szeptember 3. 10:00-ig jelezze az info@oroksegintezet.hu e-mail címen, vagy a +3620-358-1433-as telefonszámon.

Erre szokták mondani, hogy no comment!

Ezután jöhet a zeneipar meg a színházi világ. Könyörületességre meg ne nagyon számítson senki. Talán csak abban lehet bízni, hogy a futóbolondokat távol tarják ettől a folyamattól (mint pl. a Szakács Árpád tollát vezető „tanácsadókat”, akik az őrület jeleit mutatva már a hazai könnyűzenében is liberális elnyomást vizionálnak).

Végül egy rövid bejegyzéssel zárnánk az összefoglalót, melyben a képviselő egy frappáns Örkény idézettel mutatta meg, hogy milyen jellegű vitára számít az Országgyűlésben a Fidesz által várható kulturális törvénymódosítások kapcsán: „A teljes fordulatra kapcsolt kulturkampf részeként az ősszel várhatóan új törvényjavaslatok kerülnek az Országgyűlés elé. Besodorta hozzám a szél a törvényalkotási folyamat forgatókönyvét:

"Dénes Dénes, a fontos javaslatairól és közérdekű interpellációiról ismert képviselő az országgyűlés mai ülésén ismét nagy horderejű felszólalásra készült. Ehhez gyűjtött adatokat a tegnapi napon, ez járt a fejében ma is, mindjárt a reggeli ébredés után, miközben ágyában tejeskávéját itta.

Ámde - talán éppen azért, mert így tele volt a feje - Csenger megye kiküldöttje valahogy fölcserélte az események egymásutánját. Ahelyett hogy először megfürdött volna, az aszály leküzdését célzó törvényjavaslatát nem a parlamentben, hanem még odahaza a fürdőszobában mondta el a feleségének és két gimnazista fiának. Családtagjai helyeselték a javaslatot.

A parlamentben viszont, mint az ülés harmadik felszólalója, fölment ugyan a szónoki emelvényre, de ahelyett hogy elmondta volna örökös aszály sújtotta megyéjének szebb jövőjét ígérő interpellációját, csak meleg fürdőt vett. Beleült a kádba, fülét, nyakát, hónalját, alsótestét beszappanozta, s aztán - miután lezuhanyozott és megtörülközött - visszaült Csenger megye képviselőjének immár hagyományos helyére.

Javaslatát az országgyűlés rövid vita után, melyben az illetékes miniszter is felszólalt, egyhangúan jóváhagyta, s így az törvényerőre emelkedett. (MTI)"

(Örkény)

A várható negatív fejleményeket sajnos előre jelzi, hogy ebbe a vitába a konzervatív értelmiség nem nagyon szól bele. Hallgatnak, várnak. Pedig most nekik is meg kellene szólalni. A teljes magyar nem Fideszes értelmiségnek hangosan és harcosan ki kellene állni saját magáért. Ha ezt most nem teszik meg, akkor végképp évtizedekig a nyakunkon marad ez az egész.